Amennyiben nehézségeid támadnak az e-mail megtekintése során, kattints ide.
2021. július 26. hétfő
BAKÓ BEA
az Azonnali főszerkesztője

JÓ REGGELT!

Egy hét sem kellett, hogy gyakorlatilag lecsengjen a Pegasus-botrány, amibe egy normális országban belebukna a kormány. Nálunk viszont – és ez jól illusztrálja, milyen szomorú a helyzet – úgy igazán senki meg sem lepődött rajta, hogy kormánykritikus újságírókat és üzletembereket hallgattak le. (Vagy lehet, hogy csak saját cinizmusomból indulok ki, mindenesetre nekem nem véletlenül nincs és nem is volt még soha okostelefonom – még akkor is, ha nem vagyok én az ilyesmihez eléggé fontos ember: engem épp eléggé zavar a netmultik által elkövetett megfigyelés bevallott része is.)

Akárhogy is, sajnos hamar napirendre tért a közvélemény a hazaárulással felérő ügy fölött, és pöröghetünk újra az aktuális identitáspolitikai gumicsonton, ami most az úgynevezett pedofiltörvény, vagy máshonnan nézve a gyermekvédelem (hogy a lehallgatással meg ez is összefügghet, azt éppen „Brüsszelben” illusztrálják egyébként). Hogy a szappanoperát még mindig ne unja meg a botrányokra, buzilobbira és/vagy elnyomásra fogékony közvélemény, arról az Európai Bizottság és Orbán Viktor karöltve gondoskodott. A második évad nyitányaként a Bizottság kötelezettségszegési eljárást jelentett be Magyarország ellen a pedofiltörvény miatt, Orbán pedig erre egy kommunikációs szempontból zseniális népszavazási húzással tromfolt rá.

Ezekről lesz most szó szépen sorban, a végén pedig egy azonnalis népszavazási wishlisttel indítjuk a hetet.

 

HATÁRON ÁTNYÚLÓ SZOLGÁLTATÁSOK MÖGÉ BÚJT A BUZILOBBI!!!4!4!!

Elöljáróban annyit, hogy szerintem a mostani, a bukott német politikus által vezetett Bizottság Orbánnál és Kaczynskinál együttvéve is többet tesz azért, hogy az euroszkepticizmus terjedjen Európában, hiszen szinte hetente rukkol elő olyan, példamutatónak nehezen nevezhető húzásokkal, mint legutóbb, mikor a magyar helyreállítási tervet (ez ugye a lockdownokkal okozott gazdasági öntökönszúrás hatásait enyhíteni hivatott EU-s ingyenpénzre vonatkozik) nem fogadta el a jogállamiság fölött érzett mélységes aggódás miatt.

Miközben egyébként direkt arra van a tavaly év végén nagy drámázás közepette elfogadott jogállamisági mechanizmus, hogy az ilyen mélységes aggódások nyomán jogállami módon, a tagállami minisztereket tömörítő Európai Unió Tanácsa bevonásával születhessen döntés akár arról, hogy a tagállamnak járó EU-s pénzeket felfüggesszék. A Bizottság azonban ezt az eljárást – egy jogilag erősen vitatható politikai háttéralku miattnem hajlandó egyelőre alkalmazni, inkább csak úgy hasraütésszerűen nem fogadja el a magyar helyreállítási tervet és kész. Ez majdnem annyira jogállami, mint amikor a magyar közbeszerzéseken valahogy csak Mészáros Lőrinc tud nyerni.

Szóval mikor meghallottam, hogy kötelezettségszegési eljárást indítanak a pedofiltörvény miatt, furdalta az oldalamat a kíváncsiság, hogy vajon milyen uniós irányelv írhat elő olyasmit, hogy meg kell engedni kiskorúaknak a nemváltoztató műtéteket, vagy mégis mire fog „Brüsszel” hivatkozni, már a szokásos emberijogi-jogállami bullshitelésen túl.

Ezúttal viszont sikerült megtalálni a pedofiltörvény azon pontjait, amiket olyan pragmatikus szempontok alapján is lehet kifogásolni, amik miatt az EU létrejött: vagyis, hogy rosszat tesz a határon átnyúló biznisznek. Hiszen mi van, ha egy másik tagállamból jönne a „homoszexualitást kiskorúaknak bemutató tartalom”? Az ilyenek betiltásával jogellenesen korlátozza Magyarország a szolgáltatások szabad áramlását a Bizottság szerint, és ugyanilyen alapon bírálják az LMBTQ-tartalmat bemutató könyvekbe beleírandó disclaimert is, mint ami a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló EU-s szabályozást sértené. (A bővebb okfejtést itt lehet elolvasni.)

Doktor Miniszterelnök Úr persze átlát a fondorlatos brüsszeli jogászkodáson és rögtön detektálta a politikai támadást, úgyhogy az öt évvel ezelőtti migránskvótás receptet követve elő is rukkolt a nagy elhárító művelettel: a gyermekvédelmi népszavazással.

 

MI? A FIDESZ TIZENEGY ÉVE HATALMON VAN, ÉS EDDIG NEM VÉDTE MEG A GYEREKEKET?!?!?!?!

Nehéz legalábbis mást reagálni a bejelentett öt kérdésre, hiszen azokból logikailag az következne, hogy eddig – úgy, hogy a Fidesz tizenegyedik éve kormányoz egyhuzamban – lehetett Magyarországon kiskorúakon nemátalakító műtéteket végezni, vagy mondjuk korlátozás nélkül számukra szexuális médiatartalmakat megjeleníteni.

Persze, hogy eddig se lehetett. Vegyük csak a legextrémebb esetet, a kiskorúakon (vagyis 18 év alattiakon) végzett nemváltó műtétet. Eleve főszabályként semmilyen beavatkozást nem végeznek el gyerekeken a szülő hozzájárulása nélkül, enyhébb szabály csak a 16-18 év közöttiekre van, akik nyilatkozatban megnevezhetnek bármilyen felnőttet (nem feltétlenül a szülőt), aki a beleegyezést megadja. De ez csak az egészségügyi törvény által lefedett egészségügyi és egészségfeljesztési kezelésekre vonatkozik – arról pedig lehetne hosszas értelmezési vitát folytatni, hogy a nemátalakító műtét az-e.

Mindenesetre ahhoz eddig is kellett minisztériumi engedély is, tehát a jelek szerint Orbán úgy látja, hogy az EMMI is meggyengült a buzilobbi nyomása alatt, és képtelen megvédeni a gyerekeket a nemátalakító műtétektől. Szóval most en bloc tilos lesz, akkor is, ha netán a szülő megátalkodott libsi lenne, a minisztériumba meg belopakodna valami szivárványharcos a kérelmeket titokban engedélyezni.

Egyébként ez a szabályozási modell teljesen logikus annak fényében, hogy gyerekeknek (jogi nyelven: 18 év alatti kiskorúaknak) például tilos autót vezetniük, alkoholt és cigit vásárolniuk, sőt, mondjuk szavazniuk is. Akkor is tilos elvileg, ha a szülő (boltos, stb.) gyakorlatilag olykor mégis megenged egy sört vagy cigit, mégpedig azért, mert a közmegegyezés szerint vannak olyan káros és/vagy veszélyes dolgok, amiket a felnőttek saját belátásuk szerint megtehetnek magukkal, de a gyerekeket megvédjük tőle.

A Fidesz tehát meg akarja védeni a gyerekeket nem csak a buzilobbitól, de az esetleg túl liberális szüleiktől, sőt, a saját minisztériumától is, és eddig is legalábbis próbálta őket megvédeni az alkoholtól, dohányzástól, drogoktól. Nagyon helyesen.

Közben viszont érdekes módon nem akarja megvédeni őket – nem úgy, mint a britek – egy kísérleti vakcinától egy olyan betegség ellen, amely a gyerekekre csak elvétve veszélyes. A gyermekvédelmi népszavazás bejelentése előtt pár nappal szintén Doktor Miniszterelnök Úr értekezett arról a szokásos, interjúnak álcázott rádióbeszédében, hogy a 12-15 év közötti gyerekek körében (akik csak géntechnológiás Pfizert kaphatnak) növelni akarják a covid elleni átoltottságot, ezért minden iskolában rendeznek majd oltást. De persze ugye végső soron a szülő dönt ugye.

Csak nehogy motiválják majd újabb, apartheidre hajazó ötletekkel

Ki is lyukadtunk tehát újra a kedvenc nünükémnél, de mivel nem akarom, hogy már kora reggel felmenjen a vérnyomásod ebben a melegben, jöjjön inkább

 

ÖT DOLOG, AMIRŐL INKÁBB KELLENE NÉPSZAVAZÁST TARTANI!

Most, hogy nagy kegyesen a „járványhelyzetben” is újra lehetővé tette a kormány a népszavazások megtartását, Karácsony Gergely budapesti főpolgármester már a kormány buzizós népszavazásának bejelentését beelőzve be is terjesztette a maga alternatív listáját: ha átmennek a kérdései az azok alkotmányos követelményeknek való megfelelőségét vizsgáló Nemzeti Választási Bizottságon és összegyűlnek a népszavazás kiírásához szükséges aláírások, akkor lehet majd például szimbolikus harcot vívni Kínával és a Fudan Egyetemmel, az Európai Ügyészséghez való csatlakozással küzdeni a korrupció ellen és osztogatni ingyen covidtesztet meg hosszabb ideig munkanélküli segélyt.

Lenne itt viszont néhány jóval alapvetőbb és hosszabb távú téma, amivel kezdeni lehetne a sort, ha már népszavazunk, szóval íme az én wishlistem – szigorúan szürreálisan, függetlenül attól, hogy lenne-e ilyen népszavazásra alkotmányos lehetőség (spoiler: a legtöbbre nem lenne). De ez nem is lehet igazi akadály addig, amíg a demokrata voltáról ismét tanúságot tevő Fidesz a népakarat érvényesülése érdekében elvileg bármikor tizedszer is módosíthatná a gránitszilárd Alaptörvényt.

1. Legyen-e arányos választási rendszer Magyarországon?

Ez ugye az egy táborba kényszerült ellenzék egyik kedvenc témája, pedig a mostani vegyes rendszert nem Orbán Viktor vezette be, csupán egyes részletszabályokkal még egy kicsit jobban a többségi irányba tolta el azt. Örök vita, hogy van-e értelme a kormányzati stabilitás érdekében alább adni az arányosságból, ahogy az most (és a rendszerváltás óta folyamatosan) történik.

Egy teljesen arányos rendszer többpárti koalíciókat eredményezne – bár ha sikerül netán nyernie az ellenzéknek jövőre, akkor meglesz az a jelenlegi vegyes rendszerben is –, amik biztosan izgalmasabb politikai szarkavarásokat rejtenének, és benne lenne a potenciál egyrészt arra, hogy nálunk is évente kormányválság legyen, mint az olaszoknál, másrészt arra, hogy a magyar politikai kultúra a kompromisszumkeresés irányába mozduljon el. Utóbbi még jól is jöhetne, bár a jelenlegi résztvevők javarészét elnézve az eredmény bőven nem garantált.

Mindenesetre jelenleg az alkotmány tiltja, hogy választási tárgyú törvényekről népszavazást lehessen tartani, ami elég furcsa, hiszen egy népszuverenitáson alapuló képviseleti demokráciában semmi sem indokolja, hogy pont arról a kérdésről ne dönthessünk közvetlenül, hogy milyen választási elvek alapján legyünk képviselve. Sőt, ez egy olyan alapkérdése a demokráciának, hogy ha valamiről, erről igazán népszavazni kellene.

2. Bevezessük-e az eurót?

Tipikus népszavazási téma lehetne ez egy normálisabb országban – nálunk több okból sem az. Ez az összetett kérdés, amelyre pro és kontra is értelmes, mérlegelendő érveket lehetne hozni, a kampányban borítékolhatóan egybites vagdalkozássá silányulna az európerségüket kényszeresen bizonyítani akarók és a Brüsszel ellen szabadságharcolók között. Pedig tizenhét év EU-tagság után, mikor a külföld már nem csak a nyaralást jelenti, de magyarok tömegei dolgoznak az EU más tagállamaiban, cégeikkel oda kereskednek, akár naponta ingáznak egy másik tagállamba és onnan kapják a fizetésüket, igazán releváns volna népszavazásra feltenni az euróbevezetés kérdését.

De persze erről sem lehet a jelenlegi szabályok szerint népszavazni, mert burkolt alkotmánymódosításra irányul, hiszen az Alaptörvény rögzíti, hogy a hivatalos fizetőeszköz a forint. Sőt, nemzetközi szerződésből eredő kötelezettséget is érint, ami egy másik tiltott tárgy: a dolog pikantériája az, hogy bár az EU-szerződések előírják a kifogással nem élő tagállamok (így Magyarország) számára, hogy előbb-utóbb csatlakozzanak az euróövezethez, ennek a mi esetünkben csak a kormányzati akarat a gátja, és egy népszavazás nem feltétlenül kerékkötője lenne a nemzetközi kötelezettség végrehajtásának, hanem akár annak előmozdítója is lehet.

3. Legyenek-e az ügynökakták és egyéb kommunista állambiztonsági iratok mindenki számára korlátozás és anonimizálás nélkül hozzáférhetők?

Ez a téma végre semmilyen tiltott tárgyba nem ütközik, és hiába ígérgeti az ellenzék, hogy megcsinálják, én ezt egy olyan csapatnak nem hiszem el, amiben ott van Gyurcsány meg az MSZP. A retorikájában harcos antikommunista Fidesz-többség ugye már kábé hússzor (bevallom, egy ideje nem számolom) söpörte le az asztalról az aktanyilvánosságról szóló LMP-s javaslatot a parlamentben, inkább látszatintézkedésként létrehoztak egy nemzeti emlékezet nevű bizottságot, amelynek tagjai azt szajkózzák államtitkári fizetésért, hogy az ügynökkérdés egy „téveszme”.

Ennek a hozzáállásnak köszönhetően lehet három évtizede azzal elkenni a dolgokat, amint Schiffer András is írta az Azonnalin, hogy „‘89 előtt valójában mindenki egyformán kommunista volt, ergo nincs itt semmi látnivaló”. Pedig szomorú módon a kommunizmus emléke ma is velünk él – az emberek mentalitásában, na meg a média egyes részein mindenképp. Ha három évtized elteltével (amibe valahogy pont egy lusztráció nem fért bele) legalább abban tisztán látnánk, hogy ki mit csinált anno, és ezek közül kik játsszák most a demokratát vagy épp az antikommunista szabadságharcost, akkor már csak a – covidjárványban bőséggel megnyilvánuló – össztársadalmi házmesterreflexeket kéne levetkőzni ahhoz, hogy egy fokkal tűrhetőbb hely legyen Magyarország.

4. Vezessük-e be német mintára a Rundfunkbeitragot, azaz mindenki fizessen egy fix összeget a közmédiára, és a közmédiát csak és kizárólag ebből lehessen finanszírozni?

Németországban minden háztartásban, ahol van médiafogyasztásra alkalmas eszköz (tehát tényleg kábé minden háztartásban) kötelező fizetni az úgynevezett Rundfunkbeitragot (leginkább műsorszórási hozzájárulásnak lehet csúnyán magyarra fordítani), ami idén havonta 17,50 euró (nem fejenként, hanem lakásonként). Sokan utálják ezt a rendszert, mondván a német közmédiának megvannak a maga hibái (tényleg, bár a magyarnál nyilván fényévekkel jobb, a politikai szatíraműsorok pedig kifejezetten jók), és minek fizessünk külön még erre is.

Van azonban egy nagy előnye: külön fizetnek még erre is, de ez azt is jelenti, hogy a német közmédiát csak és kizárólag ezekből a havi 17,50 eurókból finanszírozzák. A cél ezzel az, hogy külön tudatosítsák az emberekben: igen, ezt ők fizetik, de azért, mert ez pártatlanul értük van – más kérdés, hogy a nemfizetés nem opció, előbb-utóbb behajtják mindenkin az elmaradást.

Nálunk ehhez képest hasraütésszerűen emelgetik az MTVA-nak járó költségvetési keretet, amit átláthatatlanul csoportosítanak át az általunk különféle jogcímeken befizetett adókból: idénre már több, mint évi százmilliárd forintra nőtt az összeg, amit a mi pénzünkből költenek a primitív propagandaműsorokra és a „kérdésekkel provokált az újságíró” típusú híradásokra. Nyilván jobb lenne, ha minőségibb tartalmat csinálna a közmédia, de sajnos ezt gyakorlatilag nem lehet népszavazással vagy törvénnyel kikényszeríteni, hiába fizetjük erre elvileg az NMHH-t szintén az adónkból (a médiatörvény szerint ugye most is kiegyensúlyozott tájékoztatás kell legyen a közmédián, hahahaha). Szóval akkor maradt az az opció, hogy legalább a világ minden pénzét ne költsük el arra, hogy hülyének nézzenek bennünket.

Hogy erről a kérdésről szabad-e népszavazást tartani? Kettőt találhatsz. A költségvetéssel és pénzügyekkel összefüggő témák nemcsak Magyarországon, de a világon szinte mindenhol (Svájcot kivéve) tiltott népszavazási tárgynak számítanak, hiszen különben már mindenhol megszavazták volna a nullakulcsos szja-t és áfát a népek. Persze a Rundfunkbeitrag-ötlet azért nem ugyanaz, hiszen azt nem kellene népszavazásra bocsátani, hogy mennyi legyen az annyi havonta, csupán azt az elvet, hogy abból a – később a parlament által meghatározandó – konkrét összegből kelljen a közmédiának gazdálkodnia. Szóval demokratább és megengedőbb jogértelmezéssel akár át is mehetne egy ilyen kérdés, de tegye fel a kezét, aki látott már ilyet a Nemzeti Választási Bizottságtól!

5. Legyen-e Magyarország államformája királyság?

Nyugi, nem arról van szó, hogy királlyá szeretném koronázni Orbán Viktort, ez gondolom, inkább csak a DK-s nyugdíjasok rémálmaiban fordul elő. Az Azonnali még májusban bocsátotta szavazásra a hét kérdésében, hogy ki legyen Áder János köztársasági elnök utódja (Áder utódját még pont meg tudja majd szavazni a fideszes kétharmad a jövő tavaszi választások előtt, azaz ha nyerne az ellenzék, szép búcsúajándékot kapna a Fidesztől), a szavazást pedig toronymagasan a Habsburgok nyerték.

Egyetértek az Azonnali olvasóival, szerintem is sokkal menőbb lenne, ha egy fiatal autóversenyző képviselné Magyarországot a világban, semmint a szomorúbajszú csornai pecás, pláne, hogy előbbinek a családi kapcsolatai eleve nagyobb befolyást és presztízst jelentenek a világban, mint amennyit Áder vagy bármelyik magyar köztársasági elnök nagy nehezen ki tudna járni. Érdemes lenne tehát az Azonnali olvasóközönségénél szélesebb körben, népszavazáson is tesztelni az ötletet.

Nyilván mondanom se kell, hogy erről sem lehet népszavazni a jelenlegi szabályok szerint, mert alkotmánymódosításra irányul, az Alaptörvény ugyanis továbbra is deklarálja, hogy Magyarország köztársaság – akkor is, ha a nevéből ez kikerült.

 

OLVASS AZ AZONNALIN FONTOS DOLGOKRÓL!

+ Először is a Pegasus-botrányról, amit épp elsikálni akarnak a „gyermekvédelmi” népszavazással: csak úgy szivároghatott ki a telefonszámlista, hogy az érintett izraeli cég másolatban tárolhatta saját szerveren az érintett titkosszolgálatok titkos adatait, egy orosz kém most nyilvánosan örömködik, hogy ők nem ültek fel ennek. Azt is megírtuk, hogyan kérheted ki, mely állami szervek kutakodtak utánad, és a retró jegyében ajánlunk pár butatelefont is, amivel nem sokra mennek az okostelefonokra szánt kémprogramok. És hogy mennyire egyedi eset a Pegasus-ügy? Összeszedtünk öt magyar lehallgatási botrányt a rendszerváltás óta.

+ Kíváncsi vagy, hogyan dolgoznak az újságírók egy szivárogtatás után? Vagy hogyan éli át a célszemély a megfigyelését? És milyen érzés lebukni? Öszeeszedtünk pár filmet ehhez!

+ Cory Doctorow tavalyi technothrillerében nem csak az derül ki, hogy akárhol és akármikor lehallgatnak, hanem az is, hogy milyen módon lehet fellépni ez ellen. Pintér Bence könyvajánlója!

+ Az elmúlt évtizedek legnagyobb kormány- és rendszerellenes tüntetési hulláma robbant ki a nyáron Kubában. A nemzetközi és hazai baloldal több képviselője is kiállt a rezsim mellett, annak vélt vagy valós baloldalisága miatt. Igaz, hogy a kubai rendszer több kérdésben (például az oktatáshoz vagy egészségügyhöz való hozzáférésben) „progresszív” álláspontot foglal el, ez azonban nem relativizálja azt a tényt, hogy egy diktatúráról beszélünk, amelyik baloldali intézkedések és erőszakos eszközök használatával tartja fenn a hatalmát. Szalai Máté cikke.

+ Olaszország hasonló diszkriminatív rendszert akar bevezetni a védettségi kártyákkal, mint amilyet én Magyarországon az Alkotmánybíróság elé vittem. Azért van két fontos különbség: az olaszok nem csak az oltást, de a tesztet is elfogadnák, és máris tömegek tüntettek az ötlet ellen szinte minden olasz városban. Franciaországban Macron elnök hasonló terve ellen dettó.

+ Miért fontos az ellenzéknek a Pride? Az utóbbi években már megszokhattuk, hogy a liberális és baloldali ellenzék egyre több politikusa jár el a Budapest Pride-menetekre. Kerpel-Fronius Gábort, Szél Bernadettet és Karácsony Gergelyt kérdeztük meg, miért.

+ A kormány által használt manipuláció soha nem lehet érv semmire. Az nem megbízható, felelős ember, akinek az ítélőképességét ily mértékben eltorzítja az, hogy hogyan kommunikálnak a politikusai – az egy befolyásolható, gyenge gyermek. Virág Sára most is elég ütős.

+ A sziget, amin van vagy hétezer ókori kőtorony, de igazán senki sem tudja, mire használták őket. Noha a nurághik civilzációjának legkésőbb a punok biztosan véget vetettek, épületeik még mindig állnak Szardínián, feltéve nekünk a kérdést: a 2020-as évekből vajon mi marad 5500-ra? Bukovics Martin fotóriportja.

+ Újra itt az Azonnali podcastje, a Helyzet: a foci-Eb után két kisebb fesztivál, a Bánkitó és az UblikEklektik szervezőjével beszélgettünk. Mi motiválja őket a bizonytalanságban? Milyenek lesznek a jövőbeli fesztiválok? Hallgassátok mindenhol!

 

Üdv,

Bakó Bea,
az Azonnali főszerkesztője

LÁJKOLJ | KÖVESS | SZERESS
Ha le szeretnél iratkozni hírlevelünkről, kattints ide.
A hírlevelet az Azonnali Média Kft. adja ki.
© 2018-2021. Minden jog fenntartva.